Szia, Willow! És Garrison, üdvözöllek a blogon! Erinek hívnak, és szeretném elmondani, mennyire izgatott vagyok, hogy mindkettőtökkel találkozhatom, és volt időtök megállni nálunk egy interjúra. * visszafojtja a kényszert, hogy mindkettőjüket megölelje * Willow: * leül a kanapéra Garrison mellé, közel a sráchoz, de nem túl közel * Még mindig nem tudom elhinni, hogy valaki pont velünk akar interjút készíteni... mi nem vagyunk olyan menők – vagy legalábbis én nem vagyok. * egy kicsit elsápad * Garrison: Holtbiztos, hogy elég menő vagy egy interjúhoz. Még én is meg akarnálak interjúvolni, Willow. * egy kicsit közelebb csúszik hozzá * Bemelegítő kérdés: Melyik a kedvenc müzlid? Willow: Uhh... * gondolkodik néhány másodpercet, és közben feltolja a szemüvegét az orrán * Fruity Pebbles. Garrison: Látod? Őstehetség vagy. * közelről figyeli, míg Willow kihúzza magát, és egy kicsit szélesebben elmosolyodik * Mindketten viszonylag újak vagytok Loren Hale-ek társaságáb
„Te voltál a Május Hercegnője. A Vörös boszorkány Phyta volt. Te vagy a Méreghercegnő. Te vagy mind, a Lótusz Hölgye, a Flóra Úrnője, a Tövisek Királynője.” Kivételesen az első részről kezdenék pár gondolattal, mert arról anno nem született bejegyzés, de említést kell tenni róla is, mert megérdemli. Kresley Cole-t már régóta a kedvenceim között tartom számom, eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam és szerettem, kíváncsi voltam mit alkot ifjúsági kategóriában, de nem okozott csalódást. Szerettem, hogy váltott szemszögben ír, és meglepődtem, hogy itt nem így lesz, de hamar megbarátkoztam ezzel is. Az eleje egyszerűen kezdődött, megismertük Evie-t, aki problémái ellenére is elkezdi új évét az iskolában. Az egyik új srác, Jack fel is figyel a lányra, de két teljesen különböző világban élnek. Eddig nagyon sablonos is lehetne, itt még ismét megijedtem, hogy az írónő, ilyen közhelyes sztorira pazarolja a tehetségét, de hamar megváltozott a történet. :) „Ez a játék minden